Gyertyát gyújtottak a vonatbaleset harminckét áldozatáért

16:45-kor a Debrecen felől érkező, utasokkal zsúfolt gyorsvonat 110 km/órás sebességgel érkezett a szajoli állomásra. A mozdony és az első kocsi még átrobogott a váltón, ám a szerelvény többi része leszakadt, kisiklott, majd belerohant az állomás épületébe és a mellette lévő családi házba.

Huszonheten a helyszínen, ketten a mentőben, hárman pedig a kórházban vesztették életüket, 52-en kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek. A tragédia évfordulóján hozzátartozó, polgármesterek, a vasúttársaság előljárói rótták le tiszteletüket a baleset helyszínén lévő emlékműnél. Korábban a katolikus templomban évfordulós misét tartottak. A vasútállomáson a tragédia időpontjában 16:45-kor, a közös imát és a koszorúzást követően a hozzátartozó helyezték el az emlékezés mécseseit. Bács Ferenc színművész Remenyik Sándor Viszontlátásra című versével tisztelgett az elhunytak emléke előtt. Sokan a mai napig nem tudták feldolgozni az itt történteket.

— Az évek sem gyógyítják be a sebeinket, olyan mintha most robogott volna el az ominózus szerelvény — emlékezett vissza a könnyeivel a New York-ban élő, a balesetben édesanyját elveszítő Szűcs Klára, aki az évfordulós megemlékezést szervezte. — Az édesanyám nagybátyját és a barátait látogatta meg, májusban utazott volna ki hozzám New York-ba a diplomaosztómra. Erre sajnos már nem kerülhetett sor. Úgy éreztem a baleset évfordulójáról mindenképp meg emlékeznünk, ezért a szervezést is magamra vállaltam.

— Talán sohasem lehet feldolgozni az itt történteket — fogalmazott Ifj. Szőllősi József Szajol polgármestere. — Sajnálom, hogy településünk nevét ezzel a katasztrófával azonosítják. A vasútállomás azóta átépítésen ment keresztül, korszerű Siemens-rendszerű biztonságtechnikát telepítettek, hogy soha ne forduljon elő újra ilyen szörnyű baleset.